Hiperaktivitás és figyelemzavar

A tanulást nehezítő tényezők már óvodáskorban is felismerhetők, már ekkor el kell kezdeni a preventív munkát, akár gyermekneurológus bevonásával. Ép értelmű gyerekekről van szó, akik a megfelelő fejlesztő terápia nélkül lényegesen gyengébb eredményeket érnének el, mint amely értelmi képességük alapján elvárható. A tanulási problémákkal küzdő gyerekeknek kisebb az esélyük a továbbtanulásra. A társadalmi életbe úgy tudnak megfelelően beilleszkedni, ha megkapják a megfelelő segítséget a szülőktől és a pedagógusoktól.

A tanulási zavarokkal küzdő gyerekeknél nem alakultak ki az íráshoz, az olvasáshoz, a számoláshoz szükséges alapvető készségek. Ötéves korban valamilyen diagnosztikai eljárással – pl. a Sindelar-módszer – kontrollálhatóak a gyerekek képességei. A nagy- és a finommozgások, valamint a testséma/tériorientáció, a figyelem, az észlelési funkciók, a beszédkészség, az emlékezet fejlettségének megismerése szükséges ahhoz, hogy ne maradjon rejtve bizonyos részképességek kiesése, amelyek az iskoláskorban tanulási zavarokat okozhatnak.

Nagyjából minden tizedik gyermek mutatja a hiperaktivitás tüneteit. Önmagában ez nem okoz zavarokat, csupán egy eltérő idegrendszeri működés, amelynek hátterében ép intellektus áll. A hiperaktivitás két alapvető eleme a túlmozgás és az impulzivitás. Zavarrá akkor válik, ha a diszharmonikus fejlődés miatt a gyermek önértékelése a korai szakaszban is sérül. Önbizalma csökken, nem képes önmagát elfogadni, és a környezetével sem képes elfogadtatni magát. Az alapvető probléma a gyerek figyelmi képességével van. Másképpen veszi fel az információt, másképpen tárolja, és másképpen idézi fel, mint az átlag. Segítséggel azonban a motoros nyugtalanság erőteljesen csökken, és valódi irányítóvá válhat 8-10 éves korára: kreatív, új és ötletes játékaihoz a többiek szívesen csatlakoznak.